Eljöhetne már …
Könyörgöm az istennek
Hogy adja vissza nekem
Ki oly sokat jelent
Kit úgy szerethetnék
S kit megbecsülhetnék
Könyörgöm az istennek
Hogy küldje el hozzám
Ki oly fontos nekem
Nélküle sivár az életem
Hisz bárhová elviszem
De
Eljöhetne már …
Könyörgöm az istennek
Hogy adja vissza nekem
Ki oly sokat jelent
Kit úgy szerethetnék
S kit megbecsülhetnék
Könyörgöm az istennek
Hogy küldje el hozzám
Ki oly fontos nekem
Nélküle sivár az életem
Hisz bárhová elviszem
De
Vak szerelem
Éjjel-nappal csak téged látlak
Tudod az álmaim is rólad szólnak
Talán úgy tűnik ez most neked
Mintha csak játszanék veled
De nézd hiába csalhatatlan álmok
S a fejemben forgó gondolatok
Egyáltalán igazat említenek
Vagy akár lényegtelenek
Ezért nem tudom igazán melyiknek higgyek
Így hát hagyom, hogy a sorsok döntsenek
Csak üzenj…
Esküszöm
Az éjjelre és a nappalra
Esküszöm
A Holdra és a Napra
Hogy soha nem bántalak meg
És soha nem vétek ellened
Kérlek, ne haragudj
De látom szemeiden azt
Hogy nem mondasz igazat
Térj vissza
Véget értek a régi szép idők
És soha nem tér vissza már
[Ami elmúlt]
Lezárult egy korszak
S most kezdődik egy új
Talán egy jobb s teljesen más világ
Egy sápadt arcú kislegény II.
Fájdalomíttas szívem s lelkem
Szeretetért áhítozik folyton
De már nem reménykedik többé
Maradt a totális lelki háború
Vajon meddig tart majd
Ez a nem túl rózsás helyzet
Bár igaz nincs még vészhelyzet
De leheljen lelkembe kis életet
Valami vagy valaki
Egy sápadtarcú kislegény
Sose bánts,ha találkozunk
S ne kergess el,ha mást szeretsz
Csak szólj,ha mennem kell
S ne álmodozz,ha oly messze jársz nélkülem
De egy sápadtarcú kislegény
Nem felejt el téged sohasem (tovább…)
A magány hangja
Kell legyen remény, hogy felragyogjon még
Mert a szívem úgy sír, mint az ég
S hitem tán örökre elveszett oly rég
Mert hisz a csendtől s a magánytól félek
És óhatatlanul megfagyott bennem a lélek
S a hitem többé már nem száll szembeszélnek
Egy világ él bennem
(Szavak és mondatok)
Gondolataid íródnak rám lassan
Csak a szavak és mondatok
Rögzülnek ám egymás után
A lap mindkét oldalán
ülnek csendesen, rendezett formában
Egy világ él bennem
És mindig csak az
Ami rám íródott rég
Egy világ él bennem
Ha valaki olvassa lapjaim
Mindig csak ugyanazt
Az izgalmat élheti át
Miért tetted…
Miért tetted reménytelenné a helyzetet
Miért tetted boldogtalanná az életet
Miért nem táplálsz bennem új reményeket
Nem várhatok bár pár újabb éveket
Tudod mindent veled terveztem el
Hogy egy szép napon egybekelünk
S, hogy arany lesz majd az életünk
S, hogy meglesz egyszer mindenünk
Ne adj túl …
Egy éjszaka a várakozás miatt
Oly hosszúnak tűnt nekem
E éj leple alatt
A perc lassan szaladt
De a remény még élt bennem
Hogy megkeres tán engem
De hiába minden kudarcba fulladt
Mert szemeim végleg belefáradt
A várakozásba
De