Minden nap
Minden nap
Másképp kezdődik
S minden nap
Másképp végződik
S emlékké merevedik
S ettől lesz szép
S válik egyedivé a kép
Magányos szív
Magányos szív
Soha nem érdekelt, hogy az idő
Két óra vagy három
Csak az, hogy itt van előttem a párom
Ez nekem most így édes álom
Neked tudnod kell, hogy mindig rád gondolok
S, hogy csillagfényes éjszakákon rólad álmodok
S tudnod kell mennyire fontos vagy nekem
S tudnod kell, hogy irántad tiszta az érzelem
Gondolj néha rám!
Gondolj néha rám!
Lehet, hogy csak pillanatnyi rossz álom volt
Mert oly valós melyet álmodni sem lehet
Hisz szép vagy nekem akárcsak a képzelet
Felrepülnék a képzelet szárnyán fel a magasba hozzád
Neked mondanám el, ami a szívemet nyomja
Te vagy a szívem legnagyobb gondja
Szeptemberben újra…
Szeptemberben újra
Szeptemberben ismét újra találkozunk
Hisz amit eddig hordtunk
Azt szépen most elhagyjuk
És kivillan minden tudományunk
És szárnyainkat lassan bontogatjuk
És mit tudunk igazán meglátjuk
Hogy későbbiekben mire számíthatunk
Hogy meglesz-e közös célunk
Csend…
CSEND…
Séta közben a lábam elé
hulló sárga falevél,
mit aztán azonnal tovafúj a szél.
De nyomában már ott egy másik,
és ő is ugyanúgy incselkedik, játszik,
majd valahol teljesen máshol,
– otthonától távol – földet ér.
Harcolnod kell
Harcolnod kell
Miért keresed folyton a kifogást
Tán nem is látsz mást
Nem is látsz jó megoldást
Nem látsz tán komoly változást
Mond miért is menekülsz
Így csak megszégyenülsz
Pedig elér egyszer a végzet
Látod magadban a jót a szépet
Emlékszel?
EMLÉKSZEL?
Már az elején szóltam,
hogy ábrándokat ne kergess
Se velem, se rólam…
EMLÉKSZEL?
Annyiszor kértem,
hogy soha ne
higgy a tündérmesékben!
Ne keress engem
Ne keress engem
Kérlek, menjél el
A búcsú hírével
Többé nem érdekel
Hogy mit teszel
És kérlek többé
Ne keress engem
Hisz más az életem
Fogd már fel, kérlek
A szerelemhez…
A szerelemhez….
A világot, s a végét.
Ezer első, megtett lépést.
Millió- válaszra hiába- váró kérdést.
Bilincset, hozza rabságot.
Mellé fényesen rozsdás láncot.
Mindent elsöprő vad viharos táncot,
Szívszaggató
Szívszaggató
Szívembe zártam emlékedet,
Jót s rosszat egyaránt,
Mely lelkem emészti el,
Akár a pokol bugyrai,
Melynek alá szállok hisz érted halok.
Bolyongok a nagy világban,
Helyemet keresve mit nem lelek,
Hisz meg téged nem talállak,
Addig szívem kifacsarom.
