<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Találj társat blog</provider_name><provider_url>https://talaljtarsat.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Farkas Csaba</author_name><author_url>https://talaljtarsat.cafeblog.hu/author/farkas_csaba/</author_url><title>Ősz</title><html>&lt;a href=&quot;https://talaljtarsat.cafeblog.hu/files/2016/12/osz.png&quot;&gt;&lt;img src=&quot;https://talaljtarsat.cafeblog.hu/files/2016/12/osz-300x200.png&quot; alt=&quot;osz&quot; width=&quot;300&quot; height=&quot;200&quot; class=&quot;alignnone size-medium wp-image-1605&quot; /&gt;&lt;/a&gt;
&lt;p&gt;&lt;b&gt;Ősz&lt;/b&gt;&lt;p&gt;

Álmomban egy fa tövében ülve,
hátam hátának feszülve
tettem fel kérdéseimet:
Mesélj nekem! Milyen a te életed?
Tényleg nem fáj,
ha a gyerekek letépik a leveled?&lt;!--more--&gt;
A szerelmesek beléd vésik,
te örökre megőrzöd a nevüket?
Láttál-e már titkon csókot
vagy bánatos pillantást?
Sok embernek
meghallgattad már a panaszát?
Áztatták-e könnyek
a mélyben lévő gyökered?
Kacagtak már neked úgy,
hogy abba a lelked is beleremegett?
Bíztak-e rád olyan titkot,
mit másnak elmondani nem lehet?
S te csendben megőrizted az összeset?
Ő csak állt ott,
tűrve a kérdéseket,
majd válaszul
a lábam elé ejtett
egy sárga levelet.

Szerző: Kónya Júlia&nbsp;&nbsp;2016.05.18&nbsp;9:45&nbsp; (Szerda)&lt;/p&gt;</html><type>rich</type><thumbnail_url>https://talaljtarsat.cafeblog.hu/files/2016/12/osz-150x150.png</thumbnail_url><thumbnail_width>150</thumbnail_width><thumbnail_height>150</thumbnail_height></oembed>