Valóság és képzet
Hunyd le a szemed Kedves!
Most nem kell hogy láss,
csak- engedd- érezd
ahogy testemmel
testedhez érek.
S a valóságot lassan
felváltja a képzet.
Most nem kellenek a szavak!
Csak lásd!
Miként terül elénk a világ,
ahogy felvesszük egymás ritmusát.
Percről-percre jobban,
míg végül elveszünk az
indulatokban,
s szívem szíveddel együtt,
egyszerre dobban.
Most zárd ki magadból a
zord világot, táncoljuk
örökké együtt ezt a táncot.
Levetkőzve minden gátlást
melyek eddig nem hagytak élni…
Legyen a te és én-ből MI!
Szerző: Kónya Júlia 2016.05.08 12:30 (Szerda)
Kommentek