Jégfogak
Jégfogait belénk vágta és
Hideg közönnyel várta hogy
Legyőzzön minket a csatába.
Végtelennek tűnő ostroma
felőrölt minket,
Fehér zászlót lengetve
Már-már feledtük,
Hogy van még remény
Meg álmok és elmúlik
Az átok ha hisszük…
S mert az utolsó erőkkel,
De emelt fővel, tűrtük mit kell,
A szürke égbolt mintegy
felmentő sereg
Kékre változott,
A nap meleg sugara
Arcunkra mosolyt varázsolt,
S mi újra szépnek
Látjuk a világot….
Szerző: Kónya Júlia 2015.04.12 17:00 (Vasárnap)
