Ősz
Álmomban egy fa tövében ülve,
hátam hátának feszülve
tettem fel kérdéseimet:
Mesélj nekem! Milyen a te életed?
Tényleg nem fáj,
ha a gyerekek letépik a leveled?
A szerelmesek beléd vésik,
te örökre megőrzöd a nevüket?
Láttál-e már titkon csókot
vagy bánatos pillantást?
Sok embernek
meghallgattad már a panaszát?
Áztatták-e könnyek
a mélyben lévő gyökered?
Kacagtak már neked úgy,
hogy abba a lelked is beleremegett?
Bíztak-e rád olyan titkot,
mit másnak elmondani nem lehet?
S te csendben megőrizted az összeset?
Ő csak állt ott,
tűrve a kérdéseket,
majd válaszul
a lábam elé ejtett
egy sárga levelet.
Szerző: Kónya Júlia 2016.05.18 9:45 (Szerda)
