Fogyó napok
Mint egy nyitott szívvel szétszórt szerelem
Egy fékevesztett ésszel élt érzelem
A tudattalan állapot behúz magába
Ez elfogyó napjaim örök magánya
Mennyit kérhetek képzelet szülte képekért
Mennyit érek és kapok az elmúlt évekért
Már nem várnak énrám rózsaszín évek
Bár nekem öröm ezek a retusált képek
Szerző: Lázár István 2013.02.25 (Hétfő)
