Még mindig
Elmém szülte képben látom, hogy Velem vagy,
Búskomor éjszakáimon Te vagy a csillag.
Az ébredés határán, az éjszaka hajnalán
Tudom, hogy szerelmed igaz, nemcsak “talán”.
Ne szeress annyira, hogy attól kelljen félnem,
Ha belehalsz a szerelembe, egyedül kell élnem.
Tudom, hogy mit vársz tőlem. Egy szerelmi vallomást.
Hidd el, hogy így nem szerettem senki mást.
Mióta vagy nekem, rám támadt a béke,
Múlté már a szürke napok szép emléke.
Megpendült lelkem legtitkosabb húrja,
Megrezdült szívem, hogy rám gondolsz újra.
Szerző: Lázár István 2014.06.05 (Csütörtök)
