Enyém a remény
Mint gömbvillám az égből, úgy vágódsz be nekem
Tudom, ha nem is mondom, tied a szívem, lelkem
Ha nem figyelek, arcod ragyog felém
Várom a sóhajtást, egy misét megér
Szeretlek, de mindig ugyanazt kéred
Szeretlek, ha akarod el is éred
Szeretlek, bár nem mindig mondom, nagyon
Szeretlek, a szívem csak nálad hagyom
Veled vagyok, örökké féltelek
Nélküled, mondd, hogyan is élhetek
A kétség árnya itt kísért velem
De széttörik, ha szorít a kezem
Szerző: Lázár István 2013.01.06 (Vasárnap)
Kommentek