Kétség
A ruha, a cipő mind csak felszín,
Maga az élet sem mindig tejszín.
Oda az igazság, rég elveszett,
A féligazság rossz útra vezet.
Ha valami baj van, hogy segítsek?
Erőt vajon honnan merítsek?
És ki nyújt akkor majd kezet?
Vagy őrizzen inkább az emlékezet?
Nem hiába nyújtom két kezem,
Érted vagyok, csak neked létezem.
Miattad úttalan utakon járok,
Sötét csöndben is rád találok.
Utam véget ért, előttem szakadék,
Ha ezt akartam, megkaptam a magamét.
Szó el sem mondhatja bánatom,
Sorsomat előre nem láthatom.
Vajon hol marad a segítség?
Szívemben csak egy marad: a kétség,
De lelkemen nem ülhet hatalom,
Agyamban a gondolat: a jobbat akarom.
Szerző: Lázár István 2013.06.23 (Vasárnap)
Kommentek