Közhely?
Keresem magam, mikor élem életem
Rohanó világban életem fékezem
Nem találom a ritmikát és a rímpárt
Mégis megtalált az az egy, aki rám várt
Mondtam neki szépet, hogy csak Őt szeretem
Ha kettéválik utunk, akkor sem feledem
De vele maradtam, vele szép az élet
Titkos vágyaimra csak Ő rakhat féket
Egy közhely, hogy a csillagokat is az égről
Ha másfelé mennék, az mindkettőnket széttör
Mikor az élet az maga is közhelyes
A világ, ahogy él, már az is röhejes
Tiszavirág létem bolygóm parányi része
Belső nyugalmam külső agresszióm képe
Csak a világ, aki rám tett egy keresztet
Magyar nemzet nemzett, rövid pórázra eresztett
Én-választás, hogy kinek szemébe ki vagyok
Mert közhely, de szívem se egyformán dobog
Ha azt akarod, hogy befusson a hajód
Igaz dolgot tégy, és kevesebb lesz bajod
Élet szülte, harcos düh élteti a magyart
Báránybőrbe bújva növesztek majd agyart
Harcolok és közhelyesen viselkedem
Ne szeress, de én csakis így tetszem nekem
Sokszor szeretnék valami újat mondani
Mint nyomdász, nem sztereotípiát gyártani
Hiszen bárhová nyúlok, minden csak sablon
Közhelyes életem nehogy éhen halljon
Szerző: Lázár István 2013.09.01 (Vasárnap)
