Álomittas álomutas
Elmúlt sok év, mióta először láttalak,
Még mindig úgy tűnik, csak téged vártalak,
Nem tudom miért, de csak rád gondolok,
Amíg szeretlek, mindig veled vagyok.
Ha nem vagy velem, akkor marad a képzelet,
Neked ez is öröm, most ezt képzeled,
De vak mozi, mit nem láthat szemem,
Mintha álmodban simogatna két kezem.
Ki vagy nekem, hogy rád gondolok,
Nálam jobban mondják a szónokok,
Mert én sok mindent nem mondhatok,
Amikor csakis hozzád rohanok.
Zsenge fű? Vagy fényes árnyék?
Kire bármikor sokáig várnék,
Te vagy nekem az egyedülálló lény,
Bár az élet sokszor rideg és kemény.
Szerző: Lázár István 2009.05.07 (Csütörtök)
Kommentek