Atmoszféra
A lélek mélyén nyugvó kétség
A lelkem mélyén háborgó mélység
A bennem dúló árnyék hangulat
Úgy küzd, mint egy elit alakulat
Egy elveszett világ megannyi léte
Por és hamu lepte holt életem képe
Vagy a bíbor ég halvány burka
Valaki ezt odafönn jól elszúrta
Nem igaz, hogy eddig így éltem
Mindig fontos dologról lekéstem
Hisz a zúgó eső, mint lételem
Körbe jár. Nekem meg fejem a térdemen
Lelkem árnyoldalát magam görgetem
A lét kapuját hiába döngetem
Várakozó pillanat, ami reám vár
Kacagó élet talán a szívébe zár
Szerző: Lázár István 2009.04.25 18:15 (Szombat)
Kommentek