Sebeimet nyaldosva
Magamba szállok, mint egy lélekbúvár
Dolgaim számolom, hogy rám még mi vár
Nem alkottam sokat, de nekem ez is öröm
Akkor is, ha megcsappant a baráti köröm
Érzések
Érzések
Arra gondoltam, hogy ha reggel felkelek,
Arra gondoltam, hogy van kinek még kellek,
Arra gondoltam, hogyha majd elindulok,
Arra gondoltam, élni csak veled tudok.
Belső kihatás
Belső kihatás
Egyhangú napokon a múltban merengek,
Egyhangú napokon múltjaim lehetnek.
Múltamban voltam, azokból élek,
Most már tudom, hogy erőt honnan kérek.
Szerelembe beleégve
Szerelembe beleégve
Völgyben állok sűrű félhomályban
Közelgő lépteid szólnak halkan
Az arcod felbukkan a távolból lassan
Fürdünk egyetlen egy vigaszban
Ajándék
Ajándék
Lelkemben a fény, távol már a sötét,
Nagyobbnak látom a barátaim körét.
Velem ünnepelnek, vigadnak, hogy élek,
Messze utaznak már a szomorú képek.
Atmoszféra
Atmoszféra
A lélek mélyén nyugvó kétség
A lelkem mélyén háborgó mélység
A bennem dúló árnyék hangulat
Úgy küzd, mint egy elit alakulat
Az élet vihara
Az élet vihara…
Az élet vihara szétfeszíti fejem
Sokszor azt se tudom, hol is van a helyem
Pedig az örömlányok is tudják a frankót
Gumi nélkül tuti megkapod a kankót
Bizalom
Bizalom
Vannak napok, hogy egy barátom beszél velem,
Saját nyugalmam más bajában lelem.
Elmondja őszintén minden gondját, baját,
Teljes lelkem érzi át élete súlyát.
Álmaid között
Álmaid között
Ne nevesd ki az angyalokat
Kik beszínezik a hajnalokat
Ők sosem nőnek fel önmagukhoz képest
Ha másképp lenne minden másképp fest
Szabadíts fel
Szabadíts fel
Minden ami szívem mélyén lakol
Csak a múltnak válaszol
Szabadíts fel a béklyóból
Emelj ki az álomvilágból
