Hagyjatok

Mert akkor is adtam, mikor
más már nem adhatott,
s romba döntött minden
holnapot és tegnapot…
Mert mosoly volt arcomon, 
holott sírnom kellett volna,
s nem bízni – még mindig-
az emberi szóba,
hanem ordítani
torkom szakadtaból,
úgy istenigazából…
Nagyon….
Mert nem hagytátok ott fentebb,
hogy egy picit megpihenjek.
Vállamra nehéz terheket rakva,
-testem meggörnyedve vonszoltam
alatta-
Miközben ti, csak röhögtetek rajta…
Mert most már hiába is szóltok,
hogy gyere! Mert ez itt az élet!
Menjetek csak, élvezzétek!
Én majd innen a sarokból nézem!
Mert elfáradtam….
Mert már semmim sincs,
kiürült, mit énem
eddig tartogatott….
Hát most hagyjatok!!!

Lyrics by: Kónya Júlia  2016.02.19  (Péntek)