Álom…
Az illúzió, homlokomra
gyengéd csókot lehel.
A káprázat,szememre,
ábrándból szőtt
fátylat terel.
A fantázia-belőlem
gúnyt űzve-
kegyetlenül játszik,
bár én valóságnak vélem,
semmi nem az,
aminek látszik.
Csak egy földöntúli
édes látomás.
Vad, érzéki csalódás….
Szerző: Kónya Júlia 2016.02.27 (Szombat)
