EMLÉKSZEL?
Már az elején szóltam,
hogy ábrándokat ne kergess
Se velem, se rólam…
EMLÉKSZEL?
Annyiszor kértem,
hogy soha ne
higgy a tündérmesékben!
EMLÉKSZEL?
Szinte könyörögtem neked,
hogy ne akard, ne kérd
a szerelmemet….
Te mégsem hallgattál rám,
mindenem elvetted!
Testem birtokba,
szívem bilincsre verted….
én:
EMLÉKSZEM…
Fájt… Mikor nem
láttad már bennem
a kihívást….
Mikor röhögve a szemembe
mondtad, hogy csak játszottál,
rád, valahol, valaki más vár….
EMLÉKSZEM…
Akkor, ott,meghaltam…
Kínombam a padlót kapartam,
legbelül szétszakadtam…
Majd később, már
csak nevettem…
Hogy megint nem társ,
csak játékszer lehettem….
Újra magányos lettem…
Az életemben, egy fejezet
ismét bevégeztetett…
Gyorsan elillanó,
fekete füstté lett…
Szerző: Kónya Júlia 2016.03.09 (Szerda)
