A szerelemhez….
A világot, s a végét.
Ezer első, megtett lépést.
Millió- válaszra hiába- váró kérdést.
Bilincset, hozza rabságot.
Mellé fényesen rozsdás láncot.
Mindent elsöprő vad viharos táncot,
Mi megállíthatatlanul tombol,
Miközben könyörtelenül rombol.
Elmét,és józan észt.
A tisztánlátás képzetét sejti,
Az örökkévalót magában rejti.
A vég kezdetét s a kezdet végét.
Nyílt sebből a vérzést.
Mégis kell!
Akarom ezt az érzést!
Szerelem…
Te ezt jelented nekem….
Szerző: Kónya Júlia 2016.02.26 (Péntek)
