Az utolsó ítélet
Nem feledhetem el az árnyékot
Hallgathatom folyton az éhes holnapot
Nem hódolhat az oltalmam oly hangosan
Hisz rendre tegnapom múlt el halkan
Mert alkalmak nem vétkezhetnek szabadon
Álomszép emlék kísért folyton engem
Bár megkísért mindig rendre szégyenem
Hisz hiába is félteném keserű lelkem