A hold álma
Mikor a tengerparton kettesben voltunk
S csodáltuk a rózsaszínben pompázó napot
Amikor szép lassan átfestette az eget
S miközben felváltotta magát a Holddal
S a Hold kacérkodni kezdett a tehetetlen csillagokkal
A Hold hozta töretlen nyugalom
Ülte meg szelíden a tájat
Valótlan s lassú a Hold álma
Mintha a csillagok vezére volna
Leszállt az éj s a nyugalom
S miközben éppen az úton kacagva mentünk
S egyszer csak leragadt egy járgányon a szemünk
Amit nem rég láttunk egy újság címlapján
Egyszer s végleg úgy döntöttünk
Hogy valahol előállunk
Egy csodaszép járgánnyal
S mellettünk egy fiatal bomba fruskával
A végtelennek hitt tengerparton
Rendületlenül hajtottunk
Mert az alkalmon kapva-kaptunk
Így vitt céltalanul útjaink
Hisz megvalósult régi álmaink
És egyszer csak a part mentén megálltunk
Hogy újra megcsodálhassuk a távozni készülő napot
Ahogy bicegve festeni kezdte az eget
S kénytelen ismét felváltani magát a Holddal
S a Hold elkezdte uralmát a nyugtalan csillagokkal
A Hold hozta töretlen nyugalom
Ülte meg szelíden a tájat
Valótlan s lassú a Hold álma
Mintha a csillagok vezére volna
Szerző: Farkas Csaba 1997.04.25 14.00 (Péntek)
