Csókolj meg…
Égesd fel magadban a múltadat
Ne kövesd soha az árnyakat
Szedd össze végre magadat
Hogy megtaláld boldogságodat
Ha nem győzöd le magányodat
Örökre porrá zúzod álmaidat
S egyre mélyebbre visz a tudat
Hogy nincs erőd legyőzni az árnyakat
Csókolj meg és szeretkezz végre velem
Meg kell szoknod,hogy te vagy az egyetlenem
Te töltöd ki így az egész életem
Jegyezd meg jól, hogy csak te vagy nekem
Meg kell szoknod,hogy más az életed
S hogy más hódítja meg a szívedet
S hogy más nyeri el szerelmedet
S általa formálja az egész lényedet
Ha elfogadod egyszer úgyis hűséget kell fogadnod
Hogy hosszú időre testileg-lelkileg csak ő a barátod
Másnál mindent a szemnek semmit a kéznek szabályt tarthatod
Csak így működik és tarthat nagyon sokáig a boldogságod
De ehhez égesd fel és felejtsd el a múltadat
Hogy ne láss többé álmaidban szörnyű álmokat
S felépíthesd biztonságos boldog világodat
Hogy velem berepülhess egy szép álomutat
Hogy berepülhess egy álomutat
Így kívánok neked szép álmokat
Csak álmodj tovább,csak álmodj tovább
Mindig kis szívem rólam szépeket
Ó,csak szépeket…
Mindhalálig.
Szerző: Farkas Csaba 2001.12.17 10:30 (Hétfő)
