Az utolsó ítélet
Nem feledhetem el az árnyékot
Hallgathatom folyton az éhes holnapot
Nem hódolhat az oltalmam oly hangosan
Hisz rendre tegnapom múlt el halkan
Mert alkalmak nem vétkezhetnek szabadon
Álomszép emlék kísért folyton engem
Bár megkísért mindig rendre szégyenem
Hisz hiába is félteném keserű lelkem
Érzéseken táncolgat az angyalom
Bár hiába emlékezted gyönyörű tested
Hiába hívogatsz oly csábítón
Lehet a sötét holnapod lesz a veszted
Még ha ördögöd rendre mindig elbukik
Így a remény néha-néha felcsillan
S így édes pillanatok szólnak halkan
Mert szirmait bontogató virágom
Csak-csak te vagy
Részegen, hangosan dalol az angyalom
Mintha őt hívná a sötét pokol
Vigyázz, mert ez lehet az utolsó ítélet
S egyszer elérkezhet hozzád a végzet
S nem lesz semmiféle kímélet
Hívogat téged a büszke sötét pokol
Ne add fel s egyszer úgyis meglakol
Csábító angyali lélek dúdol
Jobb, hogy őrdöggé nem változol
De miért csak engem átkozol
Hisz az álom mindig megbocsát
Hisz te csábító angyal vagy
S tudom az ördög tervén átlátsz
S tudom, hogy ez az ami felébreszt
Igaz a reszkető reggel megijeszt
Hallgathatnánk folyton az éhes holnapot
Nem hódolhatna az oltalmunk oly hangosan
Hisz rendre tegnapunk múlt el halkan
Mert alkalmaink nem vétkezhetnek szabadon
Álomszép emlékeink kísértenek bennünket
Bár megkísérti mindig rendre szégyenünket
Hisz hiába is féltenénk keserű lelkünket
Részegen, hangosan dalol az angyalom
Mintha őt hívná a sötét pokol
Vigyázz, mert ez lehet az utolsó ítélet
S egyszer elérkezhet hozzád a végzet
S nem lesz semmiféle kímélet
Hívogat téged a büszke sötét pokol
Ne add fel s egyszer úgyis meglakol
Szerző: Farkas Csaba 2016.05.09 10:30 (Hétfő)
