A magány hangja
Kell legyen remény, hogy felragyogjon még
Mert a szívem úgy sír, mint az ég
S hitem tán örökre elveszett oly rég
Mert hisz a csendtől s a magánytól félek
És óhatatlanul megfagyott bennem a lélek
S a hitem többé már nem száll szembeszélnek
Kérlek ne hagyd, hogy a magány hangja szóljon
S ne hagyd, hogy a régi kapcsolat elhaljon
S ne hagyd, hogy a szerelem is meghaljon
És ne hagyd, hogy a hitem elhagyjon
S kérlek ne hagyd, hogy a szívem szét törjön
És ne hagyd, hogy a sorsom megpecsételődjön
S kell, hogy a remény felcsillanjon még
Mert a szívemet nem nyitotta meg rég
S hisz örökre elnyelte a vak sötétség
Elhagyott s oly magányos lettem rég
S hiába keresném már sohasem láthatom
S eltűnt végleg, többé nem várhatom
Szerző: Farkas Csaba 1997.03.07 15:30 (Péntek)
